.::2.Rész::.

-Szóval azt akarja mondani, hogy nem ismeri ezt a lányt, soha nem is látta még ezelőtt, és csak úgy rátalált a sikátorban?-húzta fel újra szemöldökét a biztos úr, aki nem mellesleg már jó ideje faggat. De mindhiába mindent amit tudtam már elmondtam, ettől többet úgy sem tud kihúzni belőlem, hisz nincs mit rejtegetnem.

-Igen, már mondtam nem egyszer nem kétszer az éjszaka folyamán. Ha négyszer vissza kérdez akkor sem fog megváltozni a történet.-ejtettem kezeim a vas asztalra majd dobolni kezdtem.

-Fiatal úr, szerintem nincs olyan helyzetben hogy viccelődjön.-csapta az aktákat az asztalra.

-Nem viccelődtem.-válaszoltam halál nyugodtam, bár gondolatban már vagy millió féle módszerrel vertem meg az őröket és szöktem ki az épületből. Hah szép álom, bár úgy érzem innen nem szabadulok egy hamar.
Gondolkodásomból egy rendőr zavart fel, aki szinte feltépte az ajtót úgy esett be a helységbe. Valamit sutyorogtak ott egymás közt majd a zsarnok aki eddig sanyargatott kiviharzott a kis szobából.

-Óvadék ellenében elmehet Styles. Egy telefon hívása van.-nos ez is jobb mint a semmi, és már tudtam is hogy kit hívok fel. Karon ragadott a még tőlem is magasabb rendőr, majd egy telefonfülkéhez vezetett.

-Két percet kapsz. Nem többet, és ne feledd figyellek.-kezeim feladóan magam elé tartottam, majd óvatosan hátrálni kezdtem a telefonig. Niall számát kezdtem el tárcsáztam. Tudtam, hogy ő az egyetlen aki miden féle ordítozások nélkül ide tudna jönni és az esetleges kérdéseit is csak személyesen tenné fel. A többiek tuti az összes imádott hajszálamat leüvöltenék a fejemről.

-Tudod te hány óra van?-nyöszörgött fáradtan a telefonba az esedékes megmentőm.

-Niall nem érdekes, vészhelyzet van.-próbáltam úgy beszélni, hogy hangom sürgetőnek tűnjön.

-Mi az?- hangja egyből éberebb volt és hallottam, ahogy felült az ágyon.

-Tudod, hol van a legközelebbi rendőrség?-toporogtam egy helyben miközben éreztem, hogy az a magas monstrum engem méreget, nem mertem megfordulni.

-Úristen, Harry mi a francot műveltél?

-Nem érdekes, csak gyere ide. Minden kérdésre válaszolok később.-kezdtem türelmetlen lenni. De nem volt választásom le kellet higgadom valahogy.

-Rendben.-egész biztos voltam benne, hogy öltözik hisz hallottam, majd nem sokára a kulcsok csörgése is megütötte a fülemet.

-Oh, és Niall.

-Igen.

-Hozz pénzt is.-suttogtam szinte megsemmisülve a telefonba.

-Rendben.-sóhajtott egy nagyot, majd bontotta a vonalat.
Szégyelltem magam. De nem  is kicsit, hisz a banda társam nem sokára kihoz a sittről. Ennél kellemetlenebb szituációt még keresve is nehezen találnék. Idegesen a hajamba túrtam majd megfordultam. A nagy pupák még mindig bámult. Ugyan azzal a nézéssel. Vajon a tükör előtt gyakorolja? Szemöldök ráncolva kezdtem el én is bámulni. Még egy ideig farkas szemeztünk majd az övéről leakasztotta a kulcscsomóját.

-Na, gyere te popsztár, megmutatom az ideiglenes cellánkat. Igazán barátságos kis hely. -vigyorgott a képembe, majd kézen ragadott és elvezetett egy ráccsal elkerített részhez ami egy pár íróasztallal szemben volt. El sem hiszem hogy berácsoztak. Ez...ez olyan kellemetlen. Soha még csak egy pillanatra sem gondoltam arra, milyen lehet börtönbe lenne. Hát most már van róla fogalmam, és borzasztó. Soha többé nem akarok se ide se másik hasonló helyen kikötni.
Fél órája hívtam Niall-t és még mindig sehol semmi.

-Styles, magáért jöttek.-ekkor a nagy darab emberke kinyitotta a cella ajtaját (ahol szerencsére egyedül voltam) és kivezetett a folyosóra. Épp Tom a menedzserünk egyenesedett fel, láthatólag a papírjaim rendezte én pedig sokkolva figyeltem a sor falat ami várt a helység végén. Niall, Liam, Louis, Zayn, és Tom állt velem szemben. A kabátom, ami eddig a vállamon pihent most a földet súrolta. Azt hiszem hosszú nap lesz a holnapi. Már mentünk volna ki mikor valaki utánam szólt.

-Ne felejtse, ameddig a nyomozás tart, jobb ha meg barátkozik velünk ugyanis sokat fogunk találkozni.-kacsintott egyet a felügyelő majd elsétált. Fejem az égnek emeltem és össze szorítottam a szemeim. Mégis mit tettem, hogy most ezt kapom? De a lányt, akinek még mindig nem tudom a nevét, nem tudom kiverni a fejemből. Annyira különleges, nem csak ahogy "találkoztunk" de ő maga is...

***

Mikor azt mondtam, hogy hosszú nap elé nézek nem tévedtem sokat. A fiúknak az elejétől a végéi mindent el kellet mesélnem. Időm se volt megemészteni a dolgokat, éjszaka legalább 3 órát tudtam aludni. Reggel 8-kor már kivetett az ágy. Az már más kérdés, hogy az álmatlanság, vagy annak a titokzatos lánynak az arca miatt nem tudtad tovább aludni. De egy valamiben biztos voltam: Látnom kellet! Így hát fogtam a kocsi kulcsot és szó nélkül kocsiba ültem. Útközben megálltam egy virágosnál. Tudom, egy csokor virág nem fogja megoldani a problémákat, de kedves gesztus, legalábbis én így tudom. Miután ott végeztem gyorsan a legközelebbi kórházba tartottam, ahova tegnap este Őt is behoztam. A recepción ugyan az a furcsa nő állt.

-Hát maga? Csak nem kiengedték a börtönből? Azt hittem a sztárokkal sem kivételeznek.-morgott az orra alatt ugyan olyan ellenszenvesen mint tegnap este.

-Jó napot. Én is örülök, hogy látom.-mosolyogtam rá kedvesen.- Nem tudja merre van az a lány akit tegnap este behoztam? Lehet egyáltalán látogatni?

-Ugyan ott mint tegnap és lehet látogatni, de ne merje bántani.-emelte rám fenyegetően a kezét.

-Eszem ágában sincs.-emeltem magam elé védekezés képen a kezeimet, majd sarkon fordultam és elindultam a kórterem felé amit már egyszer meglátogattam szóval gyorsan is oda találtam. Tehetetlenül álltam az ajtó előtt egy csokor fehér rózsával a kezemben. majd nagy levegőt vettem és kopogtam...

.::1.rész::.

-Jól van fiúk mára ennyi.-kiabált fel a menedzserünk a színpadra, majd el is húzott, én pedig abban a pillanatban rogytam le a földre.
Egy új helyszín, új fellépés. Imádtam sztár lenni, persze csak az a csillogós oldala tetszett,  a másik része ahol nem számít senki magán élete sem, csupán az hogy mennyiért tudnak eladni egy kamuban tocsogó sztorit na, azt már kevésbé szerettem. De erre vágytam, hát most megkaptam. Mire észbe kaptam a fiúk már sehol sem voltak, így hát én is elindultam a kijárat felé de már a halkan beszűrődő sikolyoktól megfájdult a fejem ezért inkább a hátsó kijáratot választottam.
Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hideg esti levegő és összehúztam magamon a kabátom. Ahogy kifelé haladtam a sikátorból, egyre rosszabb ötletnek tűnt ez az egész 'szökjünk ki hátul mert fáradt vagyok' ötlet.  Egy sötét alak állt egy zokogó lány felett, és kíméletlenül rúgott ismét az összegörnyedt testbe. A konténer mögé bújtam gyáván, és onnan figyeltem az eseményeket de mikor egy csapat fiatal srác vonult el az utcán az alak körbe nézett majd elviharzott a helyszínről. Gyorsan a lányhoz siettem, de ő ekkor csak annyit suttogott kimerülten, hogy „segítség”. Ötletem sem volt mit tehettem volna, otthagyni nem hagyhattam ott mert akkor miattam hal meg. A felemeltem a földről majd a nem messze parkoló kocsimhoz cipeltem, ahol betettem a járműbe és a legközelebbi kórházba vittem. Mikor egy lánnyal léptem be az épületbe mindenki rémülten nézett rám.

-Segítsenek már az ég szerelmére!-emeltem fel a hangom hátha meghall valaki. Így is lett kt percen belül az ismeretlen lányt hordágyon tolták az egyik vizsgáló felé.

-Fiatal ember!- szólított meg a recepción álló néni

.-Nem szeretné bejelenti a sérültet?-nézett rám kérdőn.

-Nem tudom, mit tudnék bejelenteni.-válaszoltam neki elképedve. De most komolyan, a helyzet, hogy behozok egy lányt aki csupa vér és úgy néz ki mint akit megerőszakoltak, nem ráadásul, az én pólómat is összevérezte.

-Nem ismerem a lányt.-böktem ki végül.

-Értem. méregetett furcsán szemüvege fölül.

-De legalább azt, mondja el, hogy mi történt és írja alá a bejelentő lapot.
Aprót bólintottam és pulthoz sétáltam, majd elkezdtem mesélni a hihetetlen kis történetet.

-Szóval azt akarja mondani, hogy amikor kijött az épületből ez a lány csak ott hevert össze verten, és véresen?-hitetlenkedett még mindig az öreg lány.

-Nem! Mikor kimentem még ott volt az a fura alak is de sötét volt és semmit nem láttam belőle.-magyaráztam neki tovább kézzel lábbal. Ki voltam merülve ez a nő pedig értetlen volt.

-Azt hiszem értesíteni kell a rendőrséget.-mondta olyan lassan a szavakat mintha attól félne, hogy nem fogom fel amit mond.

-Leülnél addig a székre?-kérdezte, miközben az ocsmány zöld székre mutatott a folyosó túl oldalán. Semmi kedvem nem volt az őrsön éjszakázni, miközben kihallgatnak.

-A lányról, akit behoztam...szóval róla van valami hír?-intéztem szavam a pult mögött olvasó nőhöz.

-Igen, egy ideje már a kórteremben fekszik, kómában.-közölte egyhangúan mintha ez valami mindennapos dolog lenne. Neki talán az is de nekem nem, majdnem a szemem láttára öltek meg egy lányt.  Szerintem csupán azért nem sokkolódtam még le mert nem is tudtam rendesen felfogni mi a fene történik velem. Miután nagy nehezen kitudakoltam, hogy hányas kórteremben fekszik, azonnal elindultam, hogy megkeressen. Mondanom sem kell a recepciós nem nézte jó szemmel de nem érdekelt. Látni akartam a lányt, mert eddig eszembe se jutott jobban megnézni, hisz nem is tudtam a könnyes véráztatta arcát rendesen megvizsgálni. De most ott álltam és az üveg ablakon keresztül figyeltem ahogyan békésen alszik. Szőke haja csapzottan terült szét a párnán a szája pedig fel volt repedve, arcát pedig lila foltok borították. Bárki is bánt el vele biztos nem egy csomag gumimacin vesztek össze. Mikor elmélyültem volna arca vonásaiban egy férfi köszörülte meg a torkát mögöttem.

-Harry Styles?
Felé fordultam és aprót bólintottam.

-Attól tartok, velünk kell jönnie, kérem kövessen.-mutatott a folyosó felé. Én pedig követtem. Mintha valami bűnözőt kezelnének, kész vicc. Én nem is csináltam semmit, csak segíteni akartam. 

.::Ismertető::.

 Harry Styles aki majdnem mindenki ismer. Harry Styles a lányok álma. Harry Styles aki egy bűntény szemtanúja lesz és onnantól teljesen megváltozik az amúgy sem egyszerű élete. Egy nap mikor a rajongók miatt a próba terem hátsó ajtaján próbál meg észrevehetetlenül kisurranni, egy szempillantás alatt rájön, hogy ő bizony rosszkor van rossz helyen és még a sikítozó lányok tömegét is inkább elviselné csak ezt ne kelljen látnia. Egy lány, egy férfi, sikolyok és néma puffanások egyvelege egy sötét sikátorban. Harry tanácstalanul elbújik de még így is többet lát a kelleténél. Mikor a férfi elmenekül a lány még ott zokog egyedül, így bátorkodik oda menni, és ez a pár lépes jócskán felforgatja az életét. Mikor odaér a lányhoz kinek ruháját a saját vére, arcát pedig könnyei áztatják, nem képes ott hagyni szóval beülteti a kocsijában és a legközelebbi kórházba tart. Mikor elmeséli mi történt nem hisznek neki és még akkor este beviszik a rendőrségre. Vajon ebből, hogy magyarázza ki magát? Hogy fogja elnyomni a pletykákat még mielőtt a címlapon virítana gyilkosság kísérlet vádjával? Hogyan fogja bebizonyítani , hogy ártatlan? És mégis hogy kerül szóba ebben a történetben szerelem?